A tudat négy szintje II. - A sas

Prométheusz történetét mindenki ismeri. A titán, aki megsajnálta az embereket, amikor látta, hogy a hidegben vacognak, és rövid, kemény életet élnek. Látta, hogy az istenek egyik különleges tulajdona mennyit segíthetne rajtuk. Tudta, hogyha megkapjuk ezt az ajándékot, az életünk könnyebb lenne, meleget és fényt adna a fagyos sötét éjszakákon, ételt lehetne főzni, valamint a fémet megmunkálva szerszámot lehetne vele készíteni. A történet ismert. Prométheusz ellopta a tüzet, erre Zeusz szörnyű haragra gerjedt, és egy sziklához láncoltatta, ahol egy sas minden nap megette a máját, ami estére visszanőtt. A titán tudta, hogy büntetést fog kapni, mégis tudta, hogy ezt kell tennie.

De nem csak ezt jelképezi a történet, hanem az erőt és bátorságot, hogy az istenek vezetőjével is szembe lehet szállni, ha az a mi utunkat nem támogatja.

Ebben a tudatállapotban az isteni mátrixszal kapcsolódunk, és eggyé válunk az univerzummal. Ez az a szint, amikor nem jobb egérfogót készítünk, hanem megértjük, hogy hogyan tudunk az állatokkal harmóniában és bőségben együtt élni. Ez csak akkor következhet be, ha nem külön, hanem egyben látjuk a világot, egységében. Ha nem ellenségként, elpusztítandó dologként tekintünk a körülöttünk lévőkre, hanem - ahogy a sas is, mikor a völgy felett száll - az egység részeként.

Amikor belépünk ebbe az állapotba, nem számít, hogy kik vagyunk, hány évesek, vagy hol élünk. Nem hátrálunk meg, nem ijedünk meg, csak haladunk előre, mert tudjuk, érezzük, hogy mennünk kell. És a sas bátorsága megadja nekünk az erőt, a bizalmat, és a lehetőségek szinte maguktól megjelennek. Itt, a kreativitás ezen szintjén a szűrők megszűnnek, eltűnik a ,,nem vagyok rá képes" érzés. Nagyon jól példázza ezt az állapotot "A jövő kezdete" (Pay it forward) című film. Itt található egy előzetes, valamint link, amin a teljes film megnézhető:

https://www.youtube.com/watch?v=Rme8O_qUxWA )

https://indavideo.hu/video/A_jovo_kezdete_1

Sportolók, zenészek és művészek használják legtöbbször ezt az állapotot. Nevezik ezt zónának vagy egységállapotnak, amikor tökéletes összhang van abban, amit éppen teszünk, és azon kívül nincs más.
Amikor a zenészek egy csoportja úgy játszik együtt, hogy nem néznek egymásra, nincs metakommunikáció, szemkontaktus, csak egyszerűen érzik az áramlást. Nem kellett megbeszélni, mit fognak játszani, mi lesz a következő hang, egyszerűen tudták.

Amikor a festmény megfesti saját magát, a művész pedig egy transzhoz közeli állapotba kerül a folyamat közben, vagy amikor a sportoló gondolatok nélkül eggyé válik a gyakorlattal, és az itt és most állapotában létezik.

Itt megszűnik az én, nincs egyéni tudat. Itt csak a Szellem, az egység van, a végtelen kreativitás és valódi eredetiség.

Sok zseni ebből az állapotból, szintről inspirálódik, ezzel kapcsolódik, amikor korszakalkotó műveket teremtenek, vagy egy korszak megváltozását segítő kutatást hoznak létre. Beszélhetünk akár Einsteinről vagy Galileiről, akik mind szembe mentek a saját koruk "Zeuszaival". Einstein nem kapott ajánlólevelet az egyetem elvégzése után, mivel a professzorai nem voltak hajlandók azt adni neki, mivel sokszor nem járt be az órákra, hiszen már ekkor is kutatásokat végzett, és szembe ment a kor szellemével. Galilei pedig egész évben harcolt a katolikus egyházzal (hívő ember létére), hogy bizonyítsa, a Föld kering a Nap körül.

Amikor a világunkban a kicsinyes, zsarnoki isteneket, "zeuszokat" imádjuk, elveszítjük ezt a kapcsolatot az egységgel. Megszűnik a kreativitás és az inspiráció, és belemerülünk a félelem birodalmába. Aki hű önmagához és álmaihoz, azokat éli a mindennapjaiban, az nem fél semmitől, nem hódol be a kapzsiság, a tekintély, a megszokás és az alkalmazkodás hamis isteneinek. Ilyenek a gyerekek, akik képesek egy forró nyári napon gumicsizmát és rózsaszín tüll szoknyát viselni, és nem érdekli őket mások véleménye.

A sas szimbolikája szintjén a világban nincsenek tabuk, megváltoztathatatlan, kőbe vésett törvények arra, hogy kell élni, cselekedni, létezni, vagy mi az, amiben hinni kell.