Kísérjen a sas, ki a völgy felett szállva mindent segít látni,
Támogasson a kolibri, ki megtanít a SAJÁT utadon járni,
Lépkedj együtt a jaguárral, aki felkészít félelem nélkül élni,
Érezd a kígyó jelenlétét, aki segít a mostban lenni.

Amikor a Jaguár kimászik a dzsungelből 

Sokszor és sokan kérdezték már, hogy miért választottam a Jaguár bácsi varázsboltja nevet és honnan jött a Jaquetra. Valamint arról is többen érdeklődtek, hogy miért mentem ki Dél-Amerikába, és töltöttem ott több mint hat hónapot. Mi volt az oka annak, hogy több mint 11 000 km-re távol kerültem a családomtól, a szerelmemtől, és választottam a megpróbáltatásokat. Sokáig a valódi indokot, a valódi miértet, a hívást csak a közvetlen környezetem és néhány barát, "utazótárs" tudta. De kezdjük az elején.

Körülbelül 5 évvel ezelőtt egy hétvégi elvonulásról, szertartásról jöttem hazafelé. A Dél-Amerikai sámánok (curandero-k és curandera-k) hagyományait követve egy mély belső utazást tettem egy tanító növény, az Ayahuasca segítségével. Ezek az utazások nem egyszerűek, hiszen nem a "megszokott" módon zajlanak (itt nincs is megszokott mód). Nem arról szól, hogy valaki magyaráz, és mi hallgatók pedig csak figyelünk, jegyzetelünk, és bőszen bólogatunk. Nem, itt másképp megy a tapasztalás. Sok esetben a félelmekkel, a saját egyéni démonainkkal nézünk szembe, és dolgozunk velük.

Kedves Olvasó, most képzeld el a legmélyebb félelmedet. Ez lehet az, hogy egyedül maradsz, magányosan, és mindenki elhagy. Vagy a gyermekeid halála, vagy éppen a teljes tehetetlenség érzése. Persze lehet, hogy ezek múltbeli félelmek vagy emlékek, amik a tudatalatti legmélyére kerültek. És most lásd, érezd, hogy ezekkel szembe fogsz nézni - tudatosan. Elengedve a kontrollt, amivel a mélyben tartottad. És mindezt úgy, hogy NEM TE IRÁNYÍTASZ. Csak te vagy, és az, amit a tudatalattidban őrzöl. Ez nem az az elvonulás, ami a kezdőknek való, akik most ismerkednek az önismerettel, és most kezdtek el meditálni.

Egy ilyen hétvégéről tartottam hazafelé, amikor megálltam egy kedves barátoméknál. Még épp hogy csak beléptem az ajtón, amikor a lánya, Emma kirontott a szobából, a nyakamba ugrott, és közben azt kiabálta: "Szia Jaguár bácsi!!". Szinte azonnal sokkot kaptam, hiszen a jaguár a Dél-Amerikában lévő törzsek hitvilágába fontos szerepet tölt be. Barátom, Kata csak nézett, hiszen soha nem hívott így a lánya, és az is biztos, hogy az én arcomra is kiült az "enyhe" döbbenet. És innentől kezdve megkaptam ezt a nevet - felavattak Jaguár bácsivá.

Évek teltek el, míg megéreztem a hívást. A hívást, hogy mennem kell, útra kell kelnem. Oda, ahol a gyökerei vannak ezeknek a "varázslatoknak". Az elején csak annyit éreztem, hogy semmi sem volt jó. Nem szerettem a munkám, nem tudtam kapcsolódni az emberekkel, barátokkal, de egyedül sem éreztem jól magam. Most már látom, hogy a lelkem akkor kezdett el jelezni, akkor kezdtem el érezni a hívást, az útra kelésnek a vágyát. Végül majd egy évvel az első jelek megjelenése után elindultam.

De előtte volt még egy próbatételem. Egy, ami keservesen fájt, szinte bele is haltam az úton, mégis rengeteget tanultam belőle. Megjelent egy nő pár héttel az indulásom előtt. És milyen nő! Soha addig így nem hatott rám senki. Felrobbantam, meghülyültem azaz szerelmes lettem. Sőt, felmerült és megszólalt bennem egy hang, hogy talán majd kicsit később megyek. Végül persze elindultam.

Egyszer talán több száz oldalt is írhatnék - és lehet, egyszer fogok - a kinti tapasztalásokról. Az örömről és bánatról, nevetésről és rettegésről, a kambo és ayahuasca szertartások, a rape készítésről vagy dohány diétáimról. Talán egy-két ember van, aki rajtam kívül mindenről tud, s ők azok, aki felé soha el nem múló hálát érzek. Ők voltak, akik visszarántottak a szakadék széléről, amikor a párkapcsolatomnak vége lett, vagy amikor a magány és depresszió elkezdett teljesen bekebelezni.

Amikor megérkezett az érzés a hazajövetelre, azt éreztem, elég volt, itt az ideje hazatérni. Akkor találtam rá a kinti őslakos indiánok által kézzel készített ékszerekre (karkötők, nyakláncok, bokaláncok, fülbevalók...). Annyira megfogtak, megérintettek, hogy úgy döntöttem, megosztom ezt az örömöt másokkal, és hozok haza belőlük. Számomra öröm volt látni, ahogy az ékszerek és lelkek egymásra találnak. Így született Jaguár bácsi varázsboltja.

Felmerülhet a kérdés, akkor most merre tovább? Nos, egyszerűen fogalmazva, amerre a lelkem, a szívem visz. Tovább az önismeret útján: a szertartások, medicine-ek, meditációk, a tudatosság és a szabadság ösvényén. Úton járni, és ugyanakkor utat mutatni másoknak. Megélni, képviselni és példaként szolgálni, hogy lehet boldogságban, örömben élni - félelmektől, szorongásoktól mentesen. Jelen lenni és cselekedni.